Édes álmok
4.fejezet
Levi nézőpontja
Éjszaka volt, mindenki aludt. Mindenki, kivéve engem. Még egy kicsit sem voltam fáradt, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit a Parancsnokságon. A mai eseményeken merengtem, pontosabban az időn, amit ma Eren-nel töltöttem. Apropó, az átkozott kölyök, talán nem ártana ránézni. Sóhajtottam, miközben elindultam a börtön felé, ahol a kölyök volt. Kinyitottam az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn. Minden csendes volt, leszámítva a lépteim kattogását a kőlépcsőkön, és valaki gyötrelmes kiáltásait.
Megálltam és hallgattam a kiáltásokat. Eren cellája felöl jöttek. Futni kezdtem felé, és minél közelebb kerültem, Eren kiáltásai annál hangosabbak lettek. Berontottam a cellájába, és rátaláltam, ahogy forgolódott az ágyban, sírt és kiáltozott. Odamentem az ágya mellé, és kaptam egy jobb horgot a gyomromba. Ez a kölyök tényleg megütött.
- Valószínűleg egy pókról, vagy hasonlóról álmodik - gondoltam hangosan. Sóhajtottam. Ez zavaró lesz. Felmásztam Eren-re, és a karjait a feje fölé szorítottam, miközben ráültem a combjára, hogy ne tudjon rugdosni.
- Miért nem tudok mozogni? - kiáltotta Eren álmában. Mert rajtad vagyok, kölyök - gondoltam magamban.
- Hanji!
Hanji? Nos, azt hiszem a kölyök nem pókokról álmodik.
- Nem bírom tovább! Miért történik ez?
- Hé! Ébredj fel! - mondtam neki, miközben megpróbáltam felrázni az álomból, de mindhiába.
- Levi
- He? - most rólam álmodik?
- LEVI!
Több könny folyt végig az arcán, most már zokogott alattam. Miért sír? Mit álmodik? Miért nem ébred fel?
- Nem akarom ezt! Miért történik ez?! - a fiú sírt egy kicsit álmában. - Soha nem akartam látni őt meghalni!
Őt? Arról álmodik, ho...
- Levi - zokogta a nevem. Én csak döbbenten néztem rá. A halálomról álmodott? És Hanji-éról? Ki mást is látott még meghalni a szeme láttára?
- Ébredj fel! - mondtam, megpróbáltam felébreszteni. Most már kétségbeesett voltam. Nem kéne ennyire aggódnom egy kölyök rémálma miatt, de mégis... Miért aggódom?
...
Mert törődöm vele. Igen, törődöm Eren-nel.
- Kelj fel, Eren! - mondtam újra, muszáj felébresztenem. Tudom mit érez most, akkor is, ha ez csak egy álom, de ő most úgy érzi, hogy nagyon is valóságos. Muszáj felébresztenem.
- Ébredj fel!
Kérlek...
Eren nézőpontja
- Ébredj fel!
Valaki azt mondta nekem, hogy ébredjek fel, de én már ébren vagyok. Nem igaz?
- Kelj fel, Eren!
Már ébren vagyok... Ez igazi... A fájdalom valódi... Ez az én valóságom.
- Ébredj fel!
Úgy éreztem, mintha valaki a fény felé húzna. Nem, ez nem volt valódi. Armin, Mikasa és Hanji életben vannak. Levi is életben van. Tudom, hogy életben van, mert az ő hangja próbál meg rávenni, hogy felébredjek a rémálomból.
Általános nézőpont
Eren kinyitotta a szemét, és az első dolog, amit észrevett, hogy Levi rajta van. A szeme elkerekedett, ahogy nézte a felettesét.
- H...Hadnagy? - mormolta Eren, még mindig álmos volt. Most, hogy Eren tudatában volt annak, hogy a korábbi "rémálom" tényleg csak egy álom volt, újra sírni kezdett. Eren nagyon szégyellte, hogy Levi előtt sír, különösen azért, mert nagyon kedvelte őt. Nem hitte, hogy Levi tényleg csak egy gyereknek látta őt.
- Miért sírsz még mindig? Csak egy álom volt, már ébren vagy - mondta Levi, miközben nézte, ahogy több könny folyik le Eren arcán. - Mit álmodtál egyáltalán?
Eren abbahagyta a sírást, mielőtt Levi szemébe nézett.
- Azt álmodtam, hogy mindenki, akivel törődöm meghalt a szemem láttára, - mondta Eren reménytelen arckifejezéssel - és nem tehettem ellene semmit.
Éjszaka volt, mindenki aludt. Mindenki, kivéve engem. Még egy kicsit sem voltam fáradt, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit a Parancsnokságon. A mai eseményeken merengtem, pontosabban az időn, amit ma Eren-nel töltöttem. Apropó, az átkozott kölyök, talán nem ártana ránézni. Sóhajtottam, miközben elindultam a börtön felé, ahol a kölyök volt. Kinyitottam az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn. Minden csendes volt, leszámítva a lépteim kattogását a kőlépcsőkön, és valaki gyötrelmes kiáltásait.
Megálltam és hallgattam a kiáltásokat. Eren cellája felöl jöttek. Futni kezdtem felé, és minél közelebb kerültem, Eren kiáltásai annál hangosabbak lettek. Berontottam a cellájába, és rátaláltam, ahogy forgolódott az ágyban, sírt és kiáltozott. Odamentem az ágya mellé, és kaptam egy jobb horgot a gyomromba. Ez a kölyök tényleg megütött.
- Valószínűleg egy pókról, vagy hasonlóról álmodik - gondoltam hangosan. Sóhajtottam. Ez zavaró lesz. Felmásztam Eren-re, és a karjait a feje fölé szorítottam, miközben ráültem a combjára, hogy ne tudjon rugdosni.
- Miért nem tudok mozogni? - kiáltotta Eren álmában. Mert rajtad vagyok, kölyök - gondoltam magamban.
- Hanji!
Hanji? Nos, azt hiszem a kölyök nem pókokról álmodik.
- Nem bírom tovább! Miért történik ez?
- Hé! Ébredj fel! - mondtam neki, miközben megpróbáltam felrázni az álomból, de mindhiába.
- Levi
- He? - most rólam álmodik?
- LEVI!
Több könny folyt végig az arcán, most már zokogott alattam. Miért sír? Mit álmodik? Miért nem ébred fel?
- Nem akarom ezt! Miért történik ez?! - a fiú sírt egy kicsit álmában. - Soha nem akartam látni őt meghalni!
Őt? Arról álmodik, ho...
- Levi - zokogta a nevem. Én csak döbbenten néztem rá. A halálomról álmodott? És Hanji-éról? Ki mást is látott még meghalni a szeme láttára?
- Ébredj fel! - mondtam, megpróbáltam felébreszteni. Most már kétségbeesett voltam. Nem kéne ennyire aggódnom egy kölyök rémálma miatt, de mégis... Miért aggódom?
...
Mert törődöm vele. Igen, törődöm Eren-nel.
- Kelj fel, Eren! - mondtam újra, muszáj felébresztenem. Tudom mit érez most, akkor is, ha ez csak egy álom, de ő most úgy érzi, hogy nagyon is valóságos. Muszáj felébresztenem.
- Ébredj fel!
Kérlek...
Eren nézőpontja
- Ébredj fel!
Valaki azt mondta nekem, hogy ébredjek fel, de én már ébren vagyok. Nem igaz?
- Kelj fel, Eren!
Már ébren vagyok... Ez igazi... A fájdalom valódi... Ez az én valóságom.
- Ébredj fel!
Úgy éreztem, mintha valaki a fény felé húzna. Nem, ez nem volt valódi. Armin, Mikasa és Hanji életben vannak. Levi is életben van. Tudom, hogy életben van, mert az ő hangja próbál meg rávenni, hogy felébredjek a rémálomból.
Általános nézőpont
Eren kinyitotta a szemét, és az első dolog, amit észrevett, hogy Levi rajta van. A szeme elkerekedett, ahogy nézte a felettesét.
- H...Hadnagy? - mormolta Eren, még mindig álmos volt. Most, hogy Eren tudatában volt annak, hogy a korábbi "rémálom" tényleg csak egy álom volt, újra sírni kezdett. Eren nagyon szégyellte, hogy Levi előtt sír, különösen azért, mert nagyon kedvelte őt. Nem hitte, hogy Levi tényleg csak egy gyereknek látta őt.
- Miért sírsz még mindig? Csak egy álom volt, már ébren vagy - mondta Levi, miközben nézte, ahogy több könny folyik le Eren arcán. - Mit álmodtál egyáltalán?
Eren abbahagyta a sírást, mielőtt Levi szemébe nézett.
- Azt álmodtam, hogy mindenki, akivel törődöm meghalt a szemem láttára, - mondta Eren reménytelen arckifejezéssel - és nem tehettem ellene semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése