Édes álmok
16.fejezet
Eren nézőpontja
A Nap lemenőben volt, szétszórva a fényét mindenhova a világon. A lágy szellő átfújt a magas fűvel borított mezőn, madarak repültek magasan, ismeretlen földekre indultak. A szentjánosbogarak kezdtek előbújni, hogy fényükkel megvilágítsák a sötétedő világot, békák és tücskök hangja tölti be az egyébként csendes estét. Egy patak csordogál a közelben. Nincsenek falak, és nincsenek óriások, amik tönkreteszik ennek a világnak a szépségét. Ez a világ tökéletes.
Lágy sóhaj hagyta el az ajkaimat, ahogy élveztem e hely szépségét. A kellemes érzés fogott el, mikor puha ujjak simították végig a hajamat. A fejem anyám ölében pihent. Ez maga a mennyország, és én örökre itt akarok maradni.
- Eren - mondta halkan anya. - Drágám, nem maradhatsz itt.
Olyan, mintha olvasna a gondolataimban. Mikasa folyton azt mondogatja, hogy néha túl könnyen olvasható vagyok.
- Miért nem? - kérdeztem, ahogy felnéztem rá. Levette a kezét a fejemről, és a földre tette az oldalára.
- Tudod, hogy miért, Eren. Te még nem tartozol ide.
- Majd még látjuk itt egymást, ugye? - kérdeztem homlok ráncolva.
- Persze, drágám, de majd ha idősebb leszel - megcsípte az arcom, és elmosolyodott. - Sokkal, sokkal idősebb.
Egy suhogó hang hallatszott a fűből, és egy hiteles, lágy nyávogás követte. Egy gyönyörű, fekete szőrű macska lépett oda hozzánk. A macska emlékeztetett valakire. Összerezzentem kicsit, amikor felugrott rám, és a mellkasomhoz dörzsölte a fejét, hangosan nyávogva. Anyám nevetett.
- Valakinek hiányzol. Azt akarja, hogy visszamenj.
Nyúltam a macskához, de az rácsapott a kezemre, majd elkezdett mosakodni.
- Ne mondd, hogy a macska képvisel valakit, akit ismerek - mondtam, és kétkedve néztem a kisállatot.
- De, pontosan ezt akarom mondani. A macska egy inkarnációja valakinek, aki kedves a számodra, valaki, aki próbál elérni téged.
Mosolyogtam a macskára, ami dorombolni kezdett, és végül engedte, hogy megsimogassam.
- Kit képvisel a macska, Eren?
- Senkit sem... - motyogtam, mire a macska abbahagyta a dorombolást, és ismét rácsapott a kezemre.
- Ó! Talán egy szerető? - mosolygott anyám.
- Talán - duzzogtam. Nem akarom, hogy anya tudja, hogy a tizenöt éves fia, egy harminc valahány éves férfival randizik, legfőképp azt nem, hogy már szeretkeztem is vele.
- Nem tudsz elrejteni előlem semmit, Eren - nevetett. - Néztem a mennyből.
Megdermedtem, és félelemmel a szememben néztem anyámra, aki csak nevetett rám.
- Annyi évem alatt egyszer sem gondoltam volna, hogy egy nap a fiamnak szexuális kapcsolata lesz a felettesével.
- Anya! - kiáltottam, és zavartan eltakartam az arcom.
- Sajnálom, drágám - mosolygott. - Itt az ideje, hogy visszamenj. A szerelmed vár rád.
Felálltunk, és szorosan magához ölelt.
- Viszlát, egy ideig. Hosszú, hosszú ideig, oké?
Szorosan öleltem vissza.
- Oké.
Körbefordított, és rácsapott a fenekemre.
- Most pedig menj vissza a cukros bácsihoz, rendben? Biztos vagyok benne, hogy szívesen eltűnne az aranyos kis seggedben!
Megfogtam a fenekem ott, ahol az imént megütött.
- Anya! Kérlek, ne!
Nevetett, miközben búcsút intett.
- Viszlát, Eren!
- Viszlát, anya! - integettem vissza, míg a kép teljesen kifakult, és kinyitottam a szemem az élők világa felé.
Carla nézőpontja
Mosolyogtam, miközben a fiam visszatért az élők világába, majd sóhajtottam, ahogy megfordultam a kis erdős terület felé a hátam mögött.
- Most már előjöhettek ti négyen! Tudom, hogy figyeltetek!
Négy alak bukkant elő az erdőből, három férfi, és egy nő. A nő, Petra szólalt meg:
- Sajnáljuk a hallgatózást, de szerettük volna látni Eren-t.
- Biztosan örült volna, hogy újra lát titeket, bár kissé zavarban lett volna, hogy kihallgattátok az intim kapcsolatát a Hadnagyotokkal - mondtam. Közelebb mentünk egymáshoz, míg mind az öten egymás mellett álltunk, és felnéztünk az égre. - Magát hibáztatja a halálotokért, tudjátok?
Most az egyik férfi, Eld szólalt meg:
- Igen, tudjuk.
Majd újra Petra szólalt meg:
- A dolgunkat tettük. Örülök, hogy annyira megbízott bennünk, és hogy Levi-vel együtt sikerült tovább lépniük.
- Kívánjunk nekik további sok boldogságot!
Eren nézőpontja
Miután kinyitottam a szemem, és körülnéztem, rájöttem, hogy Levi szobájában vagyok. Észrevettem, hogy odakint sötét van, és hogy nem vagyok egyedül. A jobb oldalamon Levi egy széken az ágy mellett, és fogta a kezem. Megpróbáltam felülni, de visszaestem a fájdalomtól egy nyögés kíséretében. Levi-re néztem, akinek most már nyitva volt a szeme, és engem nézett. A szeme elkerekedett, és sok érzelem futott át rajtuk. Zavartság, valószínűleg csak ébredezik, megkönnyebbülés, boldogság, szeretet, míg végül megállt az aggodalomnál.
- Ébren vagy - mondta, mint aki nem biztos magában.
Ismét megpróbáltam felülni, elfelejtettem, hogy mi történt alig egy perccel ezelőtt, és mint az előbb, most is visszaestem a fájdalomtól. Levi gyorsan felállt, és óvatosan a vállamra tette a kezét, hogy a helyemen tartson.
- Ne csináld ezt! A bordáid eltörtek, és számos más sérülésed is van, köztük a fejsérülés, amit kaptál. Csak feküdj le, és próbáld meg nem megerőltetni magad.
Levi nézőpontja
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor már biztos voltam benne, hogy Eren nem fog újra megpróbálni felülni, majd elmosolyodtam, és az ujjaimat végigfuttattam a hajában. Visszamosolygott rám, és lehunyta a szemét.
- Ugye nem akarsz megint máris visszaaludni? - kérdeztem, és levettem a kezem a fejéről.
- Hogy érted, hogy "megint"? - kérdezte Eren, és csalódottnak tűnt, hogy elvettem a kezemet a fejéről.
- Egy hétig aludtál, aztán felébredtél, majd szinte rögtön vissza is aludtál egy napra - magyaráztam, és úgy tűnt, hogy Eren nagyon zavaros.
- Tényleg? Ilyen sokáig aludtam? Nem emlékszem, hogy felébredtem voln... - itt megállt gondolkodni, valószínűleg megpróbált visszaemlékezni arra, hogy felébredt. Ekkor Hanji lépett be a szobába, háttal volt Eren-nek mikor becsukta az ajtót.
- Hé, Levi! Hogy van Er... - kezdte, de mikor megfordult, észrevette Eren-t. - Ó, Eren! Felébredtél! - mondta boldogan, majd odasétált az ágy másik oldalára. - Hogy érzed magad?
- Mint akit fejbe vágott egy óriás - válaszolt Eren, ismét nyögve, ahogy megpróbált felülni, újra. Óvatosan visszatoltam.
- Nem azt mondtam, hogy ne próbálj meg felülni, kölyök?
- Most ellenőrzöm a sérüléseidet, Eren - mondta Hanji, és félretolta a kezem.
- Ne nyúlj hozzám a mocskos kezeiddel! Valószínűleg valami szart fogdostál, mielőtt idejöttél, és nem mostál kezet! - mondtam, és odamentem az éjjeliszekrényen elhelyezett a vizes tálhoz, hogy megmossam a kezem. Hanji nyúlt, hogy kigombolja Eren ingét, de megpofoztam a kezét. - Hozzá se nyúlj! Addig nem, amíg meg nem mostad azokat a mocskos kezeidet!
- Egy siránkozó kisbaba vagy, Levi - mondta és odajött mellém, hogy megmossa a kezét. Visszanéztem Eren-re, aki nevetni kezdett.
- Ha ha! Ow! Ow! Ha ha! - nevetett, és minden egyes alkalommal összerezzent a fájdalomtól. Közben Hanji visszatért az ágy másik oldalára.
- Rendben. Ha már Levi nem siránkozik tovább egy kis kosz miatt, akkor elkezdem ellenőrizni a sérüléseidet - mondta Eren-nek, majd kigombolta az ingét, felfedve a fiú sérült felsőtestét. Finoman megnyomkodta az egyes részeket, és Eren összerezzent minden alkalommal.
- Nos, a gyógyulási folyamat átlagos, egy átlagos emberével mérve - mondta, miközben visszagombolta az inget. - Amennyire megtudom mondani, az óriás képességeid nem segítettek semmit.
- Mennyi idő, amíg teljesen meggyógyulok? - kérdezte Eren.
- Egy hónap, talán több - Hanji Eren vállára tette a kezét. - Arra gondoltam, hogy talán átváltozhatnál, hogy a regenerációs képességeid beinduljanak. Azonban, sok stressz lehet az emberi testednek, ráadásul több, mint egy hétig ágyban voltál, de ha úgy érzed, hogy menni fog, akkor megpróbálhatjuk.
- Próbáljuk meg. Hogy szarjak, ha nem tudok ülni? - kérdezte Eren, és Hanji nevetésben tört ki.
- Levi, azt hiszem túlságosan befolyásolod Eren-t! Kezdi átvenni a vicceidet!
- Ne nevess! Olyan a hangod, mint egy szamárnak - mondtam. - Csak menjünk! - felvettem Eren-t és kivittem az ajtón, Hanji szorosan követett. Jó nagy távolságra sétáltunk a Parancsnokságtól, addig mentünk, míg kiértünk egy tisztásra. Ott letettem Eren-t a földre, ügyelve a sérüléseire, majd elővettem egy kést a zsebemből.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen.
Megragadtam a kezét, és megvágtam egy kicsit, majd átfutottam Hanji mellé, aki odaadta a 3D Manőver Felszerelésem, amit felvettem. Hanji már felvette az övét, és most már csak arra várt, hogy Eren átváltozzon. A villám lecsapott, és Eren helyett egy óriás állt ott.
- Ó, örülök, hogy sikerült átváltoznia - sóhajtott Hanji megkönnyebbülten. - Kíváncsi vagyok meddig kell ott ácsorognia, mire elkezd meggyógyulni.
Eren eddig jó volt. Csak állt és nézett ránk, néha felnézett az égre, vagy az erdőt fürkészte. Hallottam, hogy hat pár láb közelít felénk. Hanji és én megfordultunk, és szembe találtuk magunkat Eren nővérével, és két barátjával: Mikasa-val, Armin-nal és Jean-nel, és nem voltak egyedül. Három férfi volt velük, a kezüket hátrakötötték, és a szájukat bekötözték, így nem tudtak beszélni.
- Miért van Eren az óriás alakjában? - kérdezte Ackerman dühösen.
- Mit csináltok, kölykök? Kik ezek az emberek? - kérdeztem, teljesen figyelmen kívül hagyva a kérdést. A három férfi tágra nyílt szemmel bámult Eren-re.
- Ezek azok a szemetek, akik megverték azt a rohadékot - válaszolta Kirschtein először a három férfira, majd Eren-re mutatva. Ekkor meghallottuk Eren dühös morgását. Mindannyian ránéztünk, és egy dühös óriással találtuk szembe magunkat.
- Levi, azt hiszem ki kéne szedni onnan Eren-t... - mondta Hanji. Alig hogy Hanji befejezte, Eren odalépett hozzánk.
- Rendben - mondtam a három férfira pillantva, akik úgy néztek ki, mint akik mindjárt összeszarják magukat. - Hármótokat később intézem el.
Mielőtt megfordulhattam volna, hogy kivágjam Eren-t, egy óriás kéz nyúlt le, és megragadta az egyik férfit. Mindannyian visszafordítottuk a figyelmünket Eren-re, aki levette a kötelet, és a ruhát a férfi csuklójáról és szájáról, aki így sikoltozni kezdett.
- Rendben, Eren! Tedd le a fickót, és gyere ki abból a dologból! - mondtam, miközben kilőttem az egyik horgot Eren vállára. Míg én a levegőben voltam, addig Eren megszorította a férfit, aminek következtében vér fröccsent mindenfelé, és egy összetört
holttest zuhant a földre. Eren nyúlt a másodikért, de Hanji gyorsan levágta Eren kezét.
- Eren! Azonnal hagyd abba! - kiáltotta. Most már Eren vállán álltam. Eren engedelmeskedett Hanji parancsának, és felegyenesedett. Épp indultam, hogy kivágjam őt, de hirtelen előreugrott lefelé, és félbeharapta a második férfit, visszaköpve a felsőtestét, mire a harmadik futni kezdett.
- A fenébe, Eren! - a vállába szúrtam a pengéimet. - Eren! Maradj nyugton, hadd vágjalak ki onnan! Ne merd a harmadikat is...
Eren előre rohant, és rátaposott a harmadik, egyben utolsó férfira.
- Kibaszott... Eren! - kiabáltam. - Gyere ki onnan!
Azt hiszem Eren végül úgy döntött, hogy hallgat rám, mert azonnal kijött az óriásból. Hanji felugrott a levegőbe a 3DMG segítségével, és elkapta őt. Leugrottam a hatalmas testről, mert a földre kezdett zuhanni, és leszálltam Hanji mellé, aki a karjaiban tartotta Eren-t. Ackerman, Arlert és Kirschtein is odajöttek hozzánk. Mindannyian Eren-t néztük, aki úgy tűnt, hogy teljesen meggyógyult. Az arca dühös volt, de ellágyult mielőtt kinyitotta a szemét, és végignézett az arcunkon.
- Miért néztek így rám? Mi történt?
- Nem emlékszel? - kérdeztem. Hihetetlen! A kölyök épp most ölt meg három embert, és még csak nem is emlékszik rá!
- Épp most ölted meg azt a három férfit, akik megvertek téged! - Hanji elhelyezte Eren-t a lábán, még mindig tartotta őt, hogy ne essen le. - Mit fogunk mondani Erwin-nek?
- Semmit - mondta a kis szőke kölyök, Arlert. - Semmit nem mondunk neki erről. Eltüntetjük a nyomokat, mintha mi sem történt volna.
- Egyetértek Armin-nal - mondta Ackerman, miközben odament Eren-hez. - Ez az egyetlen megoldás. Senki sem tudhatja meg. Nem kockáztathatjuk, hogy emiatt elvigyék Eren-t.
- Igen, ez nagyszerű, de mi van azzal a ténnyel, hogy ezek a fickók már nem léteznek? Úgy volt, hogy megkeressük őket, és visszavisszük kihallgatásra - mondta Kirschtein.
- Nem találtuk meg őket, mert sikerült elkerülniük minket - mondta újra Arlert.
- Mi van velük? - kérdezte Ackerman rám, és Hanji-ra mutatva. - Bízhatunk benne, hogy Hanji és a törpe nem jelentik?
- Mikasa: ne beszélj így a feletteseidről! - szidta Eren.
- Ne aggódj! Itt mindannyiunknak ugyanaz a célja - biztosította Hanji. - Mindannyian azt szeretnénk, hogy Eren életben maradjon.
- Mi van vele? - kérdezte Eren kölyök nővére rám mutatva. - Nem bízok benne, hogy Eren biztonságban van vele.
- Ó, ne aggódj! Nem fogja hagyni, hogy bármi történjen a kis játékszerével! - nevetett Hanji.
- Játékszer? - kiáltotta kórusban a három kölyök, és Hanji még jobban nevetni kezdett.
- Igen! Amíg ti hárman kényelmesen alszotok a kis ágyacskátokban, addig ők ketten egyre csak azt csinálják Levi szobájában egész éjjel!
Ackerman kiakadt.
Arlert nem lepődött meg.
Kirschtein gondolkozott.
- Tehát... Eren? - kérdezte Kirschtein. - Amikor a múlt héten csak vicceltem, hogy valami a seggedben volt, akkor...
- Ne mert, lóarc! - morgott Eren.
- ... Akkor Levi Hadnagy fa... - a kölyök nem tudta befejezni, mert egyenesen bélbe rúgtam.
- Ha készen vagyunk az én, és Eren magánéletének megvitatásával, akkor siethetnénk a bizonyítékok eltakarításával, így tudok menni a francba aludni? - csattantam.
- Eren-nel? - érdeklődött Hanji, mire sípcsonton rúgtam, amit megfogott fájdalmában.
- Au! Ow! Ow! Levi! Miért? - üvöltött a fájdalomtól.
- Ti négyen eltakaríthatjátok ezt a mocskot - mondtam. - Gyere, Eren.
Megfogtam Eren kezét, és visszamentünk a Parancsnokságra, hogy végre eltöltsünk egy jó éjszakai alvást egymással.
A Nap lemenőben volt, szétszórva a fényét mindenhova a világon. A lágy szellő átfújt a magas fűvel borított mezőn, madarak repültek magasan, ismeretlen földekre indultak. A szentjánosbogarak kezdtek előbújni, hogy fényükkel megvilágítsák a sötétedő világot, békák és tücskök hangja tölti be az egyébként csendes estét. Egy patak csordogál a közelben. Nincsenek falak, és nincsenek óriások, amik tönkreteszik ennek a világnak a szépségét. Ez a világ tökéletes.
Lágy sóhaj hagyta el az ajkaimat, ahogy élveztem e hely szépségét. A kellemes érzés fogott el, mikor puha ujjak simították végig a hajamat. A fejem anyám ölében pihent. Ez maga a mennyország, és én örökre itt akarok maradni.
- Eren - mondta halkan anya. - Drágám, nem maradhatsz itt.
Olyan, mintha olvasna a gondolataimban. Mikasa folyton azt mondogatja, hogy néha túl könnyen olvasható vagyok.
- Miért nem? - kérdeztem, ahogy felnéztem rá. Levette a kezét a fejemről, és a földre tette az oldalára.
- Tudod, hogy miért, Eren. Te még nem tartozol ide.
- Majd még látjuk itt egymást, ugye? - kérdeztem homlok ráncolva.
- Persze, drágám, de majd ha idősebb leszel - megcsípte az arcom, és elmosolyodott. - Sokkal, sokkal idősebb.
Egy suhogó hang hallatszott a fűből, és egy hiteles, lágy nyávogás követte. Egy gyönyörű, fekete szőrű macska lépett oda hozzánk. A macska emlékeztetett valakire. Összerezzentem kicsit, amikor felugrott rám, és a mellkasomhoz dörzsölte a fejét, hangosan nyávogva. Anyám nevetett.
- Valakinek hiányzol. Azt akarja, hogy visszamenj.
Nyúltam a macskához, de az rácsapott a kezemre, majd elkezdett mosakodni.
- Ne mondd, hogy a macska képvisel valakit, akit ismerek - mondtam, és kétkedve néztem a kisállatot.
- De, pontosan ezt akarom mondani. A macska egy inkarnációja valakinek, aki kedves a számodra, valaki, aki próbál elérni téged.
Mosolyogtam a macskára, ami dorombolni kezdett, és végül engedte, hogy megsimogassam.
- Kit képvisel a macska, Eren?
- Senkit sem... - motyogtam, mire a macska abbahagyta a dorombolást, és ismét rácsapott a kezemre.
- Ó! Talán egy szerető? - mosolygott anyám.
- Talán - duzzogtam. Nem akarom, hogy anya tudja, hogy a tizenöt éves fia, egy harminc valahány éves férfival randizik, legfőképp azt nem, hogy már szeretkeztem is vele.
- Nem tudsz elrejteni előlem semmit, Eren - nevetett. - Néztem a mennyből.
Megdermedtem, és félelemmel a szememben néztem anyámra, aki csak nevetett rám.
- Annyi évem alatt egyszer sem gondoltam volna, hogy egy nap a fiamnak szexuális kapcsolata lesz a felettesével.
- Anya! - kiáltottam, és zavartan eltakartam az arcom.
- Sajnálom, drágám - mosolygott. - Itt az ideje, hogy visszamenj. A szerelmed vár rád.
Felálltunk, és szorosan magához ölelt.
- Viszlát, egy ideig. Hosszú, hosszú ideig, oké?
Szorosan öleltem vissza.
- Oké.
Körbefordított, és rácsapott a fenekemre.
- Most pedig menj vissza a cukros bácsihoz, rendben? Biztos vagyok benne, hogy szívesen eltűnne az aranyos kis seggedben!
Megfogtam a fenekem ott, ahol az imént megütött.
- Anya! Kérlek, ne!
Nevetett, miközben búcsút intett.
- Viszlát, Eren!
- Viszlát, anya! - integettem vissza, míg a kép teljesen kifakult, és kinyitottam a szemem az élők világa felé.
Carla nézőpontja
Mosolyogtam, miközben a fiam visszatért az élők világába, majd sóhajtottam, ahogy megfordultam a kis erdős terület felé a hátam mögött.
- Most már előjöhettek ti négyen! Tudom, hogy figyeltetek!
Négy alak bukkant elő az erdőből, három férfi, és egy nő. A nő, Petra szólalt meg:
- Sajnáljuk a hallgatózást, de szerettük volna látni Eren-t.
- Biztosan örült volna, hogy újra lát titeket, bár kissé zavarban lett volna, hogy kihallgattátok az intim kapcsolatát a Hadnagyotokkal - mondtam. Közelebb mentünk egymáshoz, míg mind az öten egymás mellett álltunk, és felnéztünk az égre. - Magát hibáztatja a halálotokért, tudjátok?
Most az egyik férfi, Eld szólalt meg:
- Igen, tudjuk.
Majd újra Petra szólalt meg:
- A dolgunkat tettük. Örülök, hogy annyira megbízott bennünk, és hogy Levi-vel együtt sikerült tovább lépniük.
- Kívánjunk nekik további sok boldogságot!
Eren nézőpontja
Miután kinyitottam a szemem, és körülnéztem, rájöttem, hogy Levi szobájában vagyok. Észrevettem, hogy odakint sötét van, és hogy nem vagyok egyedül. A jobb oldalamon Levi egy széken az ágy mellett, és fogta a kezem. Megpróbáltam felülni, de visszaestem a fájdalomtól egy nyögés kíséretében. Levi-re néztem, akinek most már nyitva volt a szeme, és engem nézett. A szeme elkerekedett, és sok érzelem futott át rajtuk. Zavartság, valószínűleg csak ébredezik, megkönnyebbülés, boldogság, szeretet, míg végül megállt az aggodalomnál.
- Ébren vagy - mondta, mint aki nem biztos magában.
Ismét megpróbáltam felülni, elfelejtettem, hogy mi történt alig egy perccel ezelőtt, és mint az előbb, most is visszaestem a fájdalomtól. Levi gyorsan felállt, és óvatosan a vállamra tette a kezét, hogy a helyemen tartson.
- Ne csináld ezt! A bordáid eltörtek, és számos más sérülésed is van, köztük a fejsérülés, amit kaptál. Csak feküdj le, és próbáld meg nem megerőltetni magad.
Levi nézőpontja
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor már biztos voltam benne, hogy Eren nem fog újra megpróbálni felülni, majd elmosolyodtam, és az ujjaimat végigfuttattam a hajában. Visszamosolygott rám, és lehunyta a szemét.
- Ugye nem akarsz megint máris visszaaludni? - kérdeztem, és levettem a kezem a fejéről.
- Hogy érted, hogy "megint"? - kérdezte Eren, és csalódottnak tűnt, hogy elvettem a kezemet a fejéről.
- Egy hétig aludtál, aztán felébredtél, majd szinte rögtön vissza is aludtál egy napra - magyaráztam, és úgy tűnt, hogy Eren nagyon zavaros.
- Tényleg? Ilyen sokáig aludtam? Nem emlékszem, hogy felébredtem voln... - itt megállt gondolkodni, valószínűleg megpróbált visszaemlékezni arra, hogy felébredt. Ekkor Hanji lépett be a szobába, háttal volt Eren-nek mikor becsukta az ajtót.
- Hé, Levi! Hogy van Er... - kezdte, de mikor megfordult, észrevette Eren-t. - Ó, Eren! Felébredtél! - mondta boldogan, majd odasétált az ágy másik oldalára. - Hogy érzed magad?
- Mint akit fejbe vágott egy óriás - válaszolt Eren, ismét nyögve, ahogy megpróbált felülni, újra. Óvatosan visszatoltam.
- Nem azt mondtam, hogy ne próbálj meg felülni, kölyök?
- Most ellenőrzöm a sérüléseidet, Eren - mondta Hanji, és félretolta a kezem.
- Ne nyúlj hozzám a mocskos kezeiddel! Valószínűleg valami szart fogdostál, mielőtt idejöttél, és nem mostál kezet! - mondtam, és odamentem az éjjeliszekrényen elhelyezett a vizes tálhoz, hogy megmossam a kezem. Hanji nyúlt, hogy kigombolja Eren ingét, de megpofoztam a kezét. - Hozzá se nyúlj! Addig nem, amíg meg nem mostad azokat a mocskos kezeidet!
- Egy siránkozó kisbaba vagy, Levi - mondta és odajött mellém, hogy megmossa a kezét. Visszanéztem Eren-re, aki nevetni kezdett.
- Ha ha! Ow! Ow! Ha ha! - nevetett, és minden egyes alkalommal összerezzent a fájdalomtól. Közben Hanji visszatért az ágy másik oldalára.
- Rendben. Ha már Levi nem siránkozik tovább egy kis kosz miatt, akkor elkezdem ellenőrizni a sérüléseidet - mondta Eren-nek, majd kigombolta az ingét, felfedve a fiú sérült felsőtestét. Finoman megnyomkodta az egyes részeket, és Eren összerezzent minden alkalommal.
- Nos, a gyógyulási folyamat átlagos, egy átlagos emberével mérve - mondta, miközben visszagombolta az inget. - Amennyire megtudom mondani, az óriás képességeid nem segítettek semmit.
- Mennyi idő, amíg teljesen meggyógyulok? - kérdezte Eren.
- Egy hónap, talán több - Hanji Eren vállára tette a kezét. - Arra gondoltam, hogy talán átváltozhatnál, hogy a regenerációs képességeid beinduljanak. Azonban, sok stressz lehet az emberi testednek, ráadásul több, mint egy hétig ágyban voltál, de ha úgy érzed, hogy menni fog, akkor megpróbálhatjuk.
- Próbáljuk meg. Hogy szarjak, ha nem tudok ülni? - kérdezte Eren, és Hanji nevetésben tört ki.
- Levi, azt hiszem túlságosan befolyásolod Eren-t! Kezdi átvenni a vicceidet!
- Ne nevess! Olyan a hangod, mint egy szamárnak - mondtam. - Csak menjünk! - felvettem Eren-t és kivittem az ajtón, Hanji szorosan követett. Jó nagy távolságra sétáltunk a Parancsnokságtól, addig mentünk, míg kiértünk egy tisztásra. Ott letettem Eren-t a földre, ügyelve a sérüléseire, majd elővettem egy kést a zsebemből.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen.
Megragadtam a kezét, és megvágtam egy kicsit, majd átfutottam Hanji mellé, aki odaadta a 3D Manőver Felszerelésem, amit felvettem. Hanji már felvette az övét, és most már csak arra várt, hogy Eren átváltozzon. A villám lecsapott, és Eren helyett egy óriás állt ott.
- Ó, örülök, hogy sikerült átváltoznia - sóhajtott Hanji megkönnyebbülten. - Kíváncsi vagyok meddig kell ott ácsorognia, mire elkezd meggyógyulni.
Eren eddig jó volt. Csak állt és nézett ránk, néha felnézett az égre, vagy az erdőt fürkészte. Hallottam, hogy hat pár láb közelít felénk. Hanji és én megfordultunk, és szembe találtuk magunkat Eren nővérével, és két barátjával: Mikasa-val, Armin-nal és Jean-nel, és nem voltak egyedül. Három férfi volt velük, a kezüket hátrakötötték, és a szájukat bekötözték, így nem tudtak beszélni.
- Miért van Eren az óriás alakjában? - kérdezte Ackerman dühösen.
- Mit csináltok, kölykök? Kik ezek az emberek? - kérdeztem, teljesen figyelmen kívül hagyva a kérdést. A három férfi tágra nyílt szemmel bámult Eren-re.
- Ezek azok a szemetek, akik megverték azt a rohadékot - válaszolta Kirschtein először a három férfira, majd Eren-re mutatva. Ekkor meghallottuk Eren dühös morgását. Mindannyian ránéztünk, és egy dühös óriással találtuk szembe magunkat.
- Levi, azt hiszem ki kéne szedni onnan Eren-t... - mondta Hanji. Alig hogy Hanji befejezte, Eren odalépett hozzánk.
- Rendben - mondtam a három férfira pillantva, akik úgy néztek ki, mint akik mindjárt összeszarják magukat. - Hármótokat később intézem el.
Mielőtt megfordulhattam volna, hogy kivágjam Eren-t, egy óriás kéz nyúlt le, és megragadta az egyik férfit. Mindannyian visszafordítottuk a figyelmünket Eren-re, aki levette a kötelet, és a ruhát a férfi csuklójáról és szájáról, aki így sikoltozni kezdett.
- Rendben, Eren! Tedd le a fickót, és gyere ki abból a dologból! - mondtam, miközben kilőttem az egyik horgot Eren vállára. Míg én a levegőben voltam, addig Eren megszorította a férfit, aminek következtében vér fröccsent mindenfelé, és egy összetört
holttest zuhant a földre. Eren nyúlt a másodikért, de Hanji gyorsan levágta Eren kezét.
- Eren! Azonnal hagyd abba! - kiáltotta. Most már Eren vállán álltam. Eren engedelmeskedett Hanji parancsának, és felegyenesedett. Épp indultam, hogy kivágjam őt, de hirtelen előreugrott lefelé, és félbeharapta a második férfit, visszaköpve a felsőtestét, mire a harmadik futni kezdett.
- A fenébe, Eren! - a vállába szúrtam a pengéimet. - Eren! Maradj nyugton, hadd vágjalak ki onnan! Ne merd a harmadikat is...
Eren előre rohant, és rátaposott a harmadik, egyben utolsó férfira.
- Kibaszott... Eren! - kiabáltam. - Gyere ki onnan!
Azt hiszem Eren végül úgy döntött, hogy hallgat rám, mert azonnal kijött az óriásból. Hanji felugrott a levegőbe a 3DMG segítségével, és elkapta őt. Leugrottam a hatalmas testről, mert a földre kezdett zuhanni, és leszálltam Hanji mellé, aki a karjaiban tartotta Eren-t. Ackerman, Arlert és Kirschtein is odajöttek hozzánk. Mindannyian Eren-t néztük, aki úgy tűnt, hogy teljesen meggyógyult. Az arca dühös volt, de ellágyult mielőtt kinyitotta a szemét, és végignézett az arcunkon.
- Miért néztek így rám? Mi történt?
- Nem emlékszel? - kérdeztem. Hihetetlen! A kölyök épp most ölt meg három embert, és még csak nem is emlékszik rá!
- Épp most ölted meg azt a három férfit, akik megvertek téged! - Hanji elhelyezte Eren-t a lábán, még mindig tartotta őt, hogy ne essen le. - Mit fogunk mondani Erwin-nek?
- Semmit - mondta a kis szőke kölyök, Arlert. - Semmit nem mondunk neki erről. Eltüntetjük a nyomokat, mintha mi sem történt volna.
- Egyetértek Armin-nal - mondta Ackerman, miközben odament Eren-hez. - Ez az egyetlen megoldás. Senki sem tudhatja meg. Nem kockáztathatjuk, hogy emiatt elvigyék Eren-t.
- Igen, ez nagyszerű, de mi van azzal a ténnyel, hogy ezek a fickók már nem léteznek? Úgy volt, hogy megkeressük őket, és visszavisszük kihallgatásra - mondta Kirschtein.
- Nem találtuk meg őket, mert sikerült elkerülniük minket - mondta újra Arlert.
- Mi van velük? - kérdezte Ackerman rám, és Hanji-ra mutatva. - Bízhatunk benne, hogy Hanji és a törpe nem jelentik?
- Mikasa: ne beszélj így a feletteseidről! - szidta Eren.
- Ne aggódj! Itt mindannyiunknak ugyanaz a célja - biztosította Hanji. - Mindannyian azt szeretnénk, hogy Eren életben maradjon.
- Mi van vele? - kérdezte Eren kölyök nővére rám mutatva. - Nem bízok benne, hogy Eren biztonságban van vele.
- Ó, ne aggódj! Nem fogja hagyni, hogy bármi történjen a kis játékszerével! - nevetett Hanji.
- Játékszer? - kiáltotta kórusban a három kölyök, és Hanji még jobban nevetni kezdett.
- Igen! Amíg ti hárman kényelmesen alszotok a kis ágyacskátokban, addig ők ketten egyre csak azt csinálják Levi szobájában egész éjjel!
Ackerman kiakadt.
Arlert nem lepődött meg.
Kirschtein gondolkozott.
- Tehát... Eren? - kérdezte Kirschtein. - Amikor a múlt héten csak vicceltem, hogy valami a seggedben volt, akkor...
- Ne mert, lóarc! - morgott Eren.
- ... Akkor Levi Hadnagy fa... - a kölyök nem tudta befejezni, mert egyenesen bélbe rúgtam.
- Ha készen vagyunk az én, és Eren magánéletének megvitatásával, akkor siethetnénk a bizonyítékok eltakarításával, így tudok menni a francba aludni? - csattantam.
- Eren-nel? - érdeklődött Hanji, mire sípcsonton rúgtam, amit megfogott fájdalmában.
- Au! Ow! Ow! Levi! Miért? - üvöltött a fájdalomtól.
- Ti négyen eltakaríthatjátok ezt a mocskot - mondtam. - Gyere, Eren.
Megfogtam Eren kezét, és visszamentünk a Parancsnokságra, hogy végre eltöltsünk egy jó éjszakai alvást egymással.
Megjegyzés:
3DMG ---> Three Dimensional Maneuver Gear - Három Dimenziós Manőver Felszerelés/3D Manőver Felszerelés
Úgy gondoltam, hogy ezúttal nem írom ki az egészet, hanem az angol rövidítést használom, mivel a magyar szerintem kissé bénán hangzana (3DMF).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése