Édes álmok: 12.fejezet

Édes álmok

12.fejezet

Eren nézőpontja


Ez egy különösen forró délután volt, amikor én és a csapat többi tagja Levi-vel edzettünk. Levi mindig keményen edzett velünk, amint a csapatába kerültünk, és általában nem panaszkodom, hogy milyen igényes a tréning, de ma nagyon szeretnék. Végtére is, ez az ő hibája. Ő az oka, hogy fáj a seggem. Tegnap este nem csak az első alkalom volt, hanem a második, harmadik, negyedik és az ötödik. Nagyon reméltem, hogy senki nem veszi észre a fenekem miatti kínomat, de természetesen hiába reménykedtem.
Gondoltam, hogy Mikasa és Armin észrevett valamit, de van bennük annyi tisztesség, hogy később kérdeznek rá. Azonban nem számítottam rá, hogy lóarc is észreveszi.
- Hé, Eren! - kiáltotta Jean. - Miért jársz úgy, mintha valamit felnyomtak volna a seggedbe?
Megfagytam a rémülettől, amikor mindenki felém, és Jean felé fordult.
- Van valami Eren seggében? - kérdezte Connie.
- Igen - válaszolta Jean ténylegesen. - Eren, azt hittem megbeszéltük ezt. Az étel először elöl megy, és utána hátul, nem pedig fordítva.
Azt hiszem mindjárt sírni fogok, ez szörnyű! Szótlan vagyok.
Mikasa meglehetősen dühösen bámult Jean-re, és Armin próbálta visszafogni, nehogy megverje. Connie és Sasha nevettek, Historia egy bocsánatkérő pillantást vetett rám, és Levi épp most közeledett felénk.
- Mit csináltok, kölykök? - kérdezte bosszúsan, de a tekintete megenyhült kissé, amikor meglátta a rémült arckifejezésem.
- Jäger miért néz ki úgy, mint aki összeszarta magát?
Amikor Levi megszólalt, mindenki tisztelgett neki, és a lehető legjobban visszatartotta a nevetést. Én másrészt, továbbra is elhaltan álltam ott.
- Nos? - kérdezte Levi türelmetlenül.
- Valamit felnyomtak Eren fenekébe, Hadnagy, uram! - mondta Sasha, miközben igyekezett továbbra is rezzenéstelen arccal állni. Úgy tűnt, hogy Levi-t kissé mulattatta ez a válasz, amitől még inkább megalázva éreztem magam.
- Hé, Kirschtein! - mondta Levi.
- Igen uram? - kérdezte Jean.
- Látva, hogy Ackerman a szemével próbál megölni, feltételezem, hogy te kezdted el ezt az egészet - mondta Levi, miközben Jean-hez lépett. - Miből gondolod, hogy felnyomtak valamit Jäger seggébe?
Fuldokoltam, amitől mindenki rám nézett egy pillanatra, mielőtt a figyelmüket visszafordították Jean-re.
- Úgy jár, mint akinek néhány alkalommal, túl sokszor dugtak fel valamit a seggébe, uram - felelte Jean.
Ismét fuldokolni kezdtem. Hivatalosan is, ez a harmadik legtraumatikusabb esemény az életemben. Az első anyám halála, a második pedig apám rejtélyes, intravénás folyadéka az ereimben.
- Mindjárt te leszel az, akinek feldugnak valamit a seggébe, ha nem fogod be azonnal, te átkozott lóarcú! - fenyegettem. - A lábam új otthont keres, és a segged épp üres.
Levi felsóhajtott.
- Jäger, az irodámba. Most! - mondta, és Jean kuncogott. - Kirschtein! Söpörd fel a kertet! - parancsolta Levi. - Ajánlom, hogy makulátlan legyen, mire vissza jövök leellenőrizni a munkádat.
Visszanéztem, hogy lássam Jean arcát, amin egy "Komolyan azt akarod, hogy felsöpörjem a kertet?!" kifejezés volt.
- Kibaszott kölykök - hallottam Levi morgását.

*****

Mereven ültem Levi irodájában a kanapén, miközben Levi engem bámult, és fészkelődni kezdtem az intenzív tekintettől. Zavarban voltam emiatt az egész, hihetetlen helyzet miatt.
- Eren - szólalt meg végül Levi. - Fáj a segged?
- Igen - feleltem, és az arcomat a tenyerembe temettem.
- A képzés miatt?
- Nem - motyogtam.
- Akkor miért? - kérdezte Levi ártatlanul, mintha nem tudná. Nyögtem mielőtt a kezemmel elengedtem az arcomat, és eltakartam vele a szememet. Lassan lehúztam a kezemet az arcomon, hogy ránézzek Levi-re, csak hogy egy önelégült mosolyt találjak a hülye, csinos arcán.
- Tudod, hogy miért, seggfej! - mondtam dühösen, amiért ugratott.
- Csak nem seggfejnek nevezted a felettesedet, Jäger? - kérdezte Levi fenyegetően miközben felém tornyosult, míg én ültem.
- Igen, uram! - feleltem lelkesen, miközben felálltam, hogy drámaian tisztelegjek. Levi egy "Ez most komoly?" kifejezéssel nézett rám, mielőtt kuncogni kezdett.
- Normális esetben megbüntetnélek ezért, de még mindig fájdalmaid vannak a tegnap este miatt, úgyhogy megfizetlek érte. - mondta. - Feküdj hasra a kanapén. Adok egy megfelelő masszázst, mivel az én hibám, hogy fáj a feneked.
Úgy tettem, ahogy kérte, és lefeküdtem a kanapéra. Éreztem, hogy mozog mögöttem, közrefogta a lábamat. Felhúzta az ingemet, és felemeltem a csípőmet, hogy letudja húzni a nadrágomat, éppen csak annyira, hogy a fenekem kint legyen. Hamarosan puha csókokat éreztem a hátamon, majd a kezével gyengéden masszírozni kezdte a hátam alsó részét, és a fenekemet. Kellemesen éreztem magam, és hümmögtem válaszul Levi-nek a szolgáltatásáért.
- Jobban érzed magad, Eren? - kérdezte Levi gyengéden.
- Hmmm, igen - feleltem. - Köszönöm.
- Szívesen. Ez a legkevesebb, amit tehetek. Nem kellett volna annyiszor csinálnom tegnap este.
Hirtelen kopogtak az ajtón. Levi abbahagyta a masszírozásomat, és ingerülten felsóhajtott.
- Ki az? - kérdezte, nyilvánvalóan bosszús volt.
- Jean, Mikasa és Armin, uram!
Remek, a lóarc elrontotta a pillanatot... Egy újabb sóhajjal Levi leszállt rólam, így visszatudtam venni a ruháimat. Miközben Levi ment, hogy kinyissa az ajtót, én leültem és vártam.
- Mi dolgotok va... - kezdte Levi, de Mikasa félrelökte és elindult felém.
- Mikasa! - korholta Armin. - Sajnálom, Hadnagy! Nem akart tiszteletlen lenni, csak aggódik Eren-ért.
Levi ismét sóhajtott, és hagyta, hogy Armin és Jean belépjenek.
- Tiszteletlen akartam lenni - mondta Mikasa. - Jól vagy, Eren? Nem bántott a törpe?
- Mikasa! - kiáltottuk egyszerre Armin-nal.
- Mit kerestek itt, kölykök? - kérdezte Levi. Úgy tűnt, hogy túl fáradt ahhoz, hogy bárkit is megbüntessen, ami jó. Azt hiszem...
- Azért jöttünk, hogy bocsánatot kérjek - válaszolt Jean. - Sajnálom, Eren. Nem akartam, hogy sírj.
- Nem sírtam, bunkó! - mondtam dühösen, de úgy döntöttem, hogy a veszekedés most nem vezet sehova. - Semmi baj.
Levi megint felsóhajtott, ami már a milliomodik alkalom lehetett.
- Ha kész vagytok, kölykök, akkor menjetek. Ja, és Kirschtein!
- Igen, uram?
- Nem azt mondtam, hogy söpörd fel a kertet? - kérdezte Levi. Úgy tűnik ma mindenről ezer százalékos bizonyosságot akar nyerni.
- Nem? - kérdezte Jean reménykedve.
- Ne hazudj nekem, kölyök! - mondta dühösen Levi. - Most pedig, hurcold ki a segged, és söpörd fel azt az átkozott kertet!
- Igen, uram! - mondta Jean, és sietve távozott. Armin és Mikasa szintén távozni készültek, ám megálltak az ajtóban.
- Ó, Eren! Kimegyünk egy kicsit a városba, te is szeretnél jönni? - kérdezte Armin. Levi-re néztem engedélyt kérve, és bólintott.
- Persze! - mosolyogtam. - Pár perc múlva találkozunk odakint.
- Rendben! - Armin búcsút intett, és távoztak Mikasa-val. Levi odajött hozzám, megragadta a kezem, és lehúzott a kanapéra.
- Vigyázz magadra - súgta a fülembe, miközben megölelt.
- Csak a városba megyünk - nyugtattam. Lehúzott, hogy megcsókolja a homlokom.
- Te nem éppen a legkedveltebb ember vagy a falakon belül, Eren. Egyesek a reményt látják benned, de mások holtan akarnak látni. ezért kérlek, hogy légy óvatos, és ne menj messze a nővéredtől.
Elhúzódtam Levi-től, és lenéztem rá.
- Minden rendben lesz, nem kell bébiszitter - mondtam, és megfordultam, hogy távozzak, de félúton az ajtó felé megálltam.
- De óvatos leszek, ha ez boldoggá tesz - majd folytattam az utam, hogy találkozzam a barátaimmal.