Édes álmok
6.fejezet
Eren nézőpontja
Néztem, ahogy Levi elhagyja a szobát, és én kiengedtem a levegőt a tüdőmből, amit nem is tudtam, hogy visszatartok. A fejemet a kezemben tartottam.
- Kíváncsi vagyok, hogy miről akar beszélni - gondoltam hangosan. Figyelembe véve a közelmúlt eseményeit, Levi valószínűleg a rémálmaimról akar beszélni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mérges-e amiatt, hogy az éjjel itt kellett maradnia velem. Talán nem kellett volna, hogy itt maradjon. De mégis... Nem úgy tűnt, mint aki mérges, tekintve, hogy korábban mosolygott is egy kicsit. Vajon tényleg mosolygott? El tudtam képzelni egy kis mosolyt a csókos ajkain. Várj! Mi van?
Miért gondolok így a Hadnagy ajkaira?
Tudod, hogy miért, Eren. Mert szereted őt. Szeretem őt.
- Fogd be a szád, én! - nyögtem bosszúsan. Annyi ember közül, miért pont ő? Nincs semmi baj Levi-vel, de kényelmetlen, hogy gyengéd érzelmeid vannak egy magasabb rangú tiszt iránt, aki úgy szokott kinézni, mintha egy bot lenne feltolva a seggébe. Abbahagytam a töprengést, amikor rájöttem, hogy talán megvárakoztatom a Hadnagyot. Gyorsan felkeltem, hogy megmosakodjak és felöltözzem mielőtt elindulok a Hadnagy irodájába.
Levi nézőpontja
- Mi tart annak a kölyöknek ilyen sokáig? - kérdeztem magamtól bosszúsan. - Már fél órája, hogy felhívtam az irodámba. Remélem, hogy egy hosszú, fájdalmas szar tart eddig, mert ez az egyetlen kifogás, amit hallani akarok.
- Milyen hosszú, fájdalmas szar?
Megfordultam, és Hanji-t találtam az ajtómban, a lábával hintázva.
- Mit akarsz, szaros szemüveg? - sóhajtottam. Most tényleg nem akarok Hanji-val foglalkozni.
- Csak azért jöttem, hogy rád nézzek. Láttalak tegnap este bemenni Eren szobájába, de nem jöttél ki. Csak nem azt csináltátok?
- Nem! Miből gondolod.... Miért tettem volna.... Huh - a kezemet az arcomra tettem, és lassan lehúztam.
- Tehát nem fejezted ki a halhatatlan szerelmed Eren iránt, egy éjszaka szenvedélyes szeretkezéssel?
- Nem! És egyáltalán honnan veszed, hogy szeretem azt az átkozott kölyköt? - kérdeztem. Ennyire nyilvánvaló, hogy érzek valamit a kölyök iránt? Én tényleg egy kölyök ként utalok Eren-re. úgy érzem magam, mint valami mocskos vénember.
- Ez olyan nyilvánvaló! Ahogy ránézel, már hallani lehet: "Ó, Eren! Annyira szeretlek! Kérlek, had tépjem le a ruháid, és had erőszakoljalak meg!". Arról nem is beszélve, hogy másképp kezeled, mint a többieket. Sokkal enyhébb vagy a takarítási kísérleteivel szemben.
Visszaemlékezés
- Hadnagy! Végeztem a takarítással! - mondta Eren. Úgy néz ki, nagyon büszke magára. Jobb, ha megnézem mit csinált.
Átmentem a másik szobába, hogy megnézzem Eren munkáját, és megálltam, hogy megnézzem a fiút. Nagyon lelkesnek tűnik. Talán a reakcióm miatt? Végignéztem a polcokon, és azt mondtam neki, hogy tiszták. A francba! Így bárki letudhatja a takarítást! Most még piszkosabb, mint korábban. Sárt próbált letakarítani róla, vagy mit?
- Szép munka, Eren. - Miért mondtam ezt? A fenébe, úgy néz ki, mint aki megnyerte a főnyereményt.
- Tényleg? Örülök! Mindent beleadtam önnek, uram!
A fenébe! Annyira aranyos! Hogy mondhattam volna neki, hogy szörnyű munkát végzett? Meg kell csinálnom rendesen, de nem addig, amíg itt van.
- Itt már végeztél. Akár a barátaidhoz is elmehetsz - mondtam próbálva megszabadulni az átkozott kölyöktől. Átkozva őt, rosszul érzem magam.
- Tényleg, Hadnagy? Köszönöm! - mondta, majd elrohant.
Most pedig ideje rendbe hozni ezt a rendetlenséget.
Visszaemlékezés vége
- Olyan lelkes volt! Nem vagyok egy hatalmas seggfej! Csak nem akartam, hogy a kölyök elkezdjen sírni!
- Persze, hogy nem vagy egy "hatalmas seggfej"! Egy kis seggfej vagy! - nevetett Hanji.
- Tch.
- Csak ismerd el, hogy szereted! Nem versz át senkit, és különben is, én csak segíteni akarok.
- Rendben - mondtam. Még soha nem ismertem el hangosan, de ha Hanji segíteni akar..... Nos, minden segítségre szükségem van. Még ha tőle is.
Nem figyeltem az ajtómhoz közeledő léptek hangjára, ahogy kimondtam a szavakat, amiket a legközelebb tartottam a szívemhez.
- Szeretem Eren-t.
Hallottam egy hirtelen elakadt lélegzetet, és azonnal a hang irányába fordultam, hogy egy csillogó szempárral találkozzam, ami nem másé volt, mint Eren Jäger-é.
- T....Te szeretsz engem?
Néztem, ahogy Levi elhagyja a szobát, és én kiengedtem a levegőt a tüdőmből, amit nem is tudtam, hogy visszatartok. A fejemet a kezemben tartottam.
- Kíváncsi vagyok, hogy miről akar beszélni - gondoltam hangosan. Figyelembe véve a közelmúlt eseményeit, Levi valószínűleg a rémálmaimról akar beszélni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mérges-e amiatt, hogy az éjjel itt kellett maradnia velem. Talán nem kellett volna, hogy itt maradjon. De mégis... Nem úgy tűnt, mint aki mérges, tekintve, hogy korábban mosolygott is egy kicsit. Vajon tényleg mosolygott? El tudtam képzelni egy kis mosolyt a csókos ajkain. Várj! Mi van?
Miért gondolok így a Hadnagy ajkaira?
Tudod, hogy miért, Eren. Mert szereted őt. Szeretem őt.
- Fogd be a szád, én! - nyögtem bosszúsan. Annyi ember közül, miért pont ő? Nincs semmi baj Levi-vel, de kényelmetlen, hogy gyengéd érzelmeid vannak egy magasabb rangú tiszt iránt, aki úgy szokott kinézni, mintha egy bot lenne feltolva a seggébe. Abbahagytam a töprengést, amikor rájöttem, hogy talán megvárakoztatom a Hadnagyot. Gyorsan felkeltem, hogy megmosakodjak és felöltözzem mielőtt elindulok a Hadnagy irodájába.
Levi nézőpontja
- Mi tart annak a kölyöknek ilyen sokáig? - kérdeztem magamtól bosszúsan. - Már fél órája, hogy felhívtam az irodámba. Remélem, hogy egy hosszú, fájdalmas szar tart eddig, mert ez az egyetlen kifogás, amit hallani akarok.
- Milyen hosszú, fájdalmas szar?
Megfordultam, és Hanji-t találtam az ajtómban, a lábával hintázva.
- Mit akarsz, szaros szemüveg? - sóhajtottam. Most tényleg nem akarok Hanji-val foglalkozni.
- Csak azért jöttem, hogy rád nézzek. Láttalak tegnap este bemenni Eren szobájába, de nem jöttél ki. Csak nem azt csináltátok?
- Nem! Miből gondolod.... Miért tettem volna.... Huh - a kezemet az arcomra tettem, és lassan lehúztam.
- Tehát nem fejezted ki a halhatatlan szerelmed Eren iránt, egy éjszaka szenvedélyes szeretkezéssel?
- Nem! És egyáltalán honnan veszed, hogy szeretem azt az átkozott kölyköt? - kérdeztem. Ennyire nyilvánvaló, hogy érzek valamit a kölyök iránt? Én tényleg egy kölyök ként utalok Eren-re. úgy érzem magam, mint valami mocskos vénember.
- Ez olyan nyilvánvaló! Ahogy ránézel, már hallani lehet: "Ó, Eren! Annyira szeretlek! Kérlek, had tépjem le a ruháid, és had erőszakoljalak meg!". Arról nem is beszélve, hogy másképp kezeled, mint a többieket. Sokkal enyhébb vagy a takarítási kísérleteivel szemben.
Visszaemlékezés
- Hadnagy! Végeztem a takarítással! - mondta Eren. Úgy néz ki, nagyon büszke magára. Jobb, ha megnézem mit csinált.
Átmentem a másik szobába, hogy megnézzem Eren munkáját, és megálltam, hogy megnézzem a fiút. Nagyon lelkesnek tűnik. Talán a reakcióm miatt? Végignéztem a polcokon, és azt mondtam neki, hogy tiszták. A francba! Így bárki letudhatja a takarítást! Most még piszkosabb, mint korábban. Sárt próbált letakarítani róla, vagy mit?
- Szép munka, Eren. - Miért mondtam ezt? A fenébe, úgy néz ki, mint aki megnyerte a főnyereményt.
- Tényleg? Örülök! Mindent beleadtam önnek, uram!
A fenébe! Annyira aranyos! Hogy mondhattam volna neki, hogy szörnyű munkát végzett? Meg kell csinálnom rendesen, de nem addig, amíg itt van.
- Itt már végeztél. Akár a barátaidhoz is elmehetsz - mondtam próbálva megszabadulni az átkozott kölyöktől. Átkozva őt, rosszul érzem magam.
- Tényleg, Hadnagy? Köszönöm! - mondta, majd elrohant.
Most pedig ideje rendbe hozni ezt a rendetlenséget.
Visszaemlékezés vége
- Olyan lelkes volt! Nem vagyok egy hatalmas seggfej! Csak nem akartam, hogy a kölyök elkezdjen sírni!
- Persze, hogy nem vagy egy "hatalmas seggfej"! Egy kis seggfej vagy! - nevetett Hanji.
- Tch.
- Csak ismerd el, hogy szereted! Nem versz át senkit, és különben is, én csak segíteni akarok.
- Rendben - mondtam. Még soha nem ismertem el hangosan, de ha Hanji segíteni akar..... Nos, minden segítségre szükségem van. Még ha tőle is.
Nem figyeltem az ajtómhoz közeledő léptek hangjára, ahogy kimondtam a szavakat, amiket a legközelebb tartottam a szívemhez.
- Szeretem Eren-t.
Hallottam egy hirtelen elakadt lélegzetet, és azonnal a hang irányába fordultam, hogy egy csillogó szempárral találkozzam, ami nem másé volt, mint Eren Jäger-é.
- T....Te szeretsz engem?
Francba.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése