Édes álmok
11.fejezet
Eren nézőpontja
- Ez csodálatos! - kiáltottam boldogan, ahogy átfutottam a laza szemcséken, amiket homoknak neveztek, egyenesen a hatalmas tó felé, amit óceánnak hívtak. Levi nyugodtan sétált a hátam mögött egy kis mosollyal az arcán. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik a lélegzetelállítóbb. Az óceán, vagy a ritka drágakő:
Levi mosolya.
- Ah! Ez meleg! - mondtam, amikor éreztem, hogy a víz megérinti a bokámat. Elugrottam, és levegő után kapkodtam, amikor a víz visszaindult.
- Ne mondd, hogy félsz tőle - mondta Levi, miközben megfogta a kezemet.
- Azt hittem, hogy elfog sodorni - motyogtam zavartan.
- Ha csak nem oldalról sodor, akkor azt hiszem minden rendben - kuncogott Levi. - Gyere. Együtt fogunk ott állni.
Kéz a kézben álltunk a furcsa, távolodó vízben. Egy idő után megszoktam, és elengedtem Levi kezét, és megkockáztattam, hogy beljebb menjek.
- Ne menj túl messze. Ne felejts: Nem tudjuk mi él ezekben a vizekben - figyelmeztetett Levi. - Eren, mit csinálsz?
- Armin azt mondta, hogy a víz sós. A só nagyon ritka a falakon belül, így megnézem, hogy igaza volt-e - mondtam, és lehajoltam, hogy egy kis vizet vegyek a tenyerembe.
- Ez undorító! Nem tudjuk mi van a vízben, vagy hogy egyáltalán iható-e. Márts bele az ujjad, és kostold meg - szidott Levi, és kiverte a vizet a kezemből.
- Rendben - morogtam, és bedugtam az ujjam a vízbe. Kivettem, és a számba dugtam. - Ez sós!
Készültem, hogy több vizet igyak, de Levi megállított mielőtt bármit tehettem volna.
- Ennyi elég - mondta, és visszahúzott a partra. Miközben sétáltunk vissza a lovakhoz, Levi hirtelen megragadott, és szorosan magához ölelt.
- Szeretlek, Eren.
- Eren!
...
-Eren!
...
- Hé! Kelj fel!
Lassan kinyitottam a szemem, és az első dolog amit láttam, hogy Levi enyhe aggodalommal néz rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Éreztem, hogy a karjában tart, miközben a hajamat simogatta.
- Mi a baj, Eren? - kérdezte halkan.
- Hogy érted? - kérdeztem vissza.
- Te sírsz - mondta, és megfogott egy zsebkendőt az éjjeliszekrényről, amivel törölgetni kezdte a könnyeket az arcomról.
- Rémálmod volt?
- Nem... - mondtam kimérten. Még mindig a csodálatos álmon gondolkodtam, amit az imént láttam. Olyan furcsa volt számomra, hogy egy ilyen kellemes, és édes álmom volt, hogy nem tehettem mást, mint hogy megpróbálok egy kicsivel hosszabb ideig ragaszkodni. - Ez egy....Szép álom volt...
- Akkor miért sírsz? Nagyon furcsán viselkedsz - mondta Levi, miközben befejezte a könnyek törölgetését az arcomról, és átölelt.
- Azt akarom, hogy valósággá váljon - mondtam. Levi-hez fordultam és elmosolyodtam. - Eljössz velem az óceánhoz?
- Igen - mondta Levi, és megcsókolta a fejem oldalát. - Elmegyek veled az óceánhoz.
- Ez csodálatos! - kiáltottam boldogan, ahogy átfutottam a laza szemcséken, amiket homoknak neveztek, egyenesen a hatalmas tó felé, amit óceánnak hívtak. Levi nyugodtan sétált a hátam mögött egy kis mosollyal az arcán. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik a lélegzetelállítóbb. Az óceán, vagy a ritka drágakő:
Levi mosolya.
- Ah! Ez meleg! - mondtam, amikor éreztem, hogy a víz megérinti a bokámat. Elugrottam, és levegő után kapkodtam, amikor a víz visszaindult.
- Ne mondd, hogy félsz tőle - mondta Levi, miközben megfogta a kezemet.
- Azt hittem, hogy elfog sodorni - motyogtam zavartan.
- Ha csak nem oldalról sodor, akkor azt hiszem minden rendben - kuncogott Levi. - Gyere. Együtt fogunk ott állni.
Kéz a kézben álltunk a furcsa, távolodó vízben. Egy idő után megszoktam, és elengedtem Levi kezét, és megkockáztattam, hogy beljebb menjek.
- Ne menj túl messze. Ne felejts: Nem tudjuk mi él ezekben a vizekben - figyelmeztetett Levi. - Eren, mit csinálsz?
- Armin azt mondta, hogy a víz sós. A só nagyon ritka a falakon belül, így megnézem, hogy igaza volt-e - mondtam, és lehajoltam, hogy egy kis vizet vegyek a tenyerembe.
- Ez undorító! Nem tudjuk mi van a vízben, vagy hogy egyáltalán iható-e. Márts bele az ujjad, és kostold meg - szidott Levi, és kiverte a vizet a kezemből.
- Rendben - morogtam, és bedugtam az ujjam a vízbe. Kivettem, és a számba dugtam. - Ez sós!
Készültem, hogy több vizet igyak, de Levi megállított mielőtt bármit tehettem volna.
- Ennyi elég - mondta, és visszahúzott a partra. Miközben sétáltunk vissza a lovakhoz, Levi hirtelen megragadott, és szorosan magához ölelt.
- Szeretlek, Eren.
- Eren!
...
-Eren!
...
- Hé! Kelj fel!
Lassan kinyitottam a szemem, és az első dolog amit láttam, hogy Levi enyhe aggodalommal néz rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Éreztem, hogy a karjában tart, miközben a hajamat simogatta.
- Mi a baj, Eren? - kérdezte halkan.
- Hogy érted? - kérdeztem vissza.
- Te sírsz - mondta, és megfogott egy zsebkendőt az éjjeliszekrényről, amivel törölgetni kezdte a könnyeket az arcomról.
- Rémálmod volt?
- Nem... - mondtam kimérten. Még mindig a csodálatos álmon gondolkodtam, amit az imént láttam. Olyan furcsa volt számomra, hogy egy ilyen kellemes, és édes álmom volt, hogy nem tehettem mást, mint hogy megpróbálok egy kicsivel hosszabb ideig ragaszkodni. - Ez egy....Szép álom volt...
- Akkor miért sírsz? Nagyon furcsán viselkedsz - mondta Levi, miközben befejezte a könnyek törölgetését az arcomról, és átölelt.
- Azt akarom, hogy valósággá váljon - mondtam. Levi-hez fordultam és elmosolyodtam. - Eljössz velem az óceánhoz?
- Igen - mondta Levi, és megcsókolta a fejem oldalát. - Elmegyek veled az óceánhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése