Édes álmok
18.fejezet
Eren nézőpontja
Már egy hónap telt el az elrablásom óta, és minden visszatért a régi kerékvágásba. A napi rutin folytatódott, de azzal a kiegészítéssel, hogy Levi is benne volt. Minden nap felkelek, reggelizek, edzek, ebédelek, szünetet tartok, edzek, vacsorázok, szünetet tartok, és alszom. Az egyetlen dolog, ami izgalmas Levi-vel. A legtöbb időmet vele töltöm, plusz vele alszom éjszaka. Csatlakozom hozzá az étkezésekkor, de néha ő ül oda hozzám és a barátaimhoz.Emlékszem az első alkalomra, amikor Levi leült az asztalunkhoz.
Visszaemlékezés
Levi és én együtt léptünk be a kantinba, és megragadtuk a reggelinket. Elindultam az asztalhoz, ahol általában együtt ültünk Hanji-val, Erwin-nel és Mike-kal, de Levi megállított.
- Eren.
- Igen, uram?
- Ma a csibész barátaiddal ülünk.
Mielőtt bármit mondhattam volna, Levi már elindult az asztalhoz, ahol a barátaim ültek. Odamentem, miközben Levi leült, és minden elcsöndesedett annál az asztalnál. Leültem mellé, és harminc másodpercen belül mindenki mereven ült a helyén, kivéve Mikasa-t, aki kirívó tőrként nézett Levi-re, Levi pedig csettintett a nyelvével.
- Úgy néztek ki, mintha egy óriási szarral küzdenétek, ami nem jön ki. Nyugi, nem harapok - mondta, próbálta megnyugtatni őket.
- Kedves öntől, hogy velünk ül, uram - mondta Historia, valószínűleg egy kísérletként arra, hogy a többiek újra beszélgessenek.
- Eren-nek többet kell a barátaival ülnie, és nem akarom, hogy távol legyen tőlem - válaszolta Levi unottan, mielőtt belekezdett a reggelijébe.
- Birtokos vagy - mondta Mikasa, ahogy tovább meredt Levi-re, mielőtt hozzám fordult egy aggódó arckifejezéssel. - Eren, a birtokos viselkedés a bántalmazó kapcsolat jele. úgy érzed, hogy bántalmaznak?
- Mikasa! - nyafogtam. - Kérlek, ne!
- Hozzád ért valahol a törpe? Mutasd meg a helyet, ahol tisztátalanná tett!
- Azt hiszem van egy nagyon jó ötletem, hogy hol érintette meg Eren-t! - nevetett Jean.
- Tch, kölykök... - morogta Levi.
- Eren, van rajtad... - Jean-nek nem volt esélye befejezni, mert Levi látszólag megrúgta az asztal alatt. Jean ezután elkussolt.
- Kirschtein, egy hónapon keresztül mindennap felsöpröd a kertet - parancsolta Levi. - Eren, ha ez a lóarcú kölyök valaha zaklat téged, csak szólj, és elintézem.
Tudtam, hogy Levi nem mondja komolyan, mert nem akartam, hogy különleges bánásmódban részesítsen, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy Jean-re vigyorogjak.
- Ackerman - Levi most szembe fordult Mikasa-val. - Azt állítod, hogy birtokos vagyok Eren-nel szemben. Te még egy órát sem tudsz túlélni anélkül, hogy tudnád, hol van pontosan - ezzel Levi felállt, és elment.
Visszaemlékezés vége
Mosolyogtam az emlékre. Hirtelen észrevettem, hogy Hanji boldogan fut felém, egy boldogtalanul sétáló Levi-vel a háta mögött.
- Eren! - kiáltotta, és megállt közvetlenül előttem. Az arcából ítélve tudtam mit akar. Eljött a kísérletezés "ideje". Megragadta a csuklómat, és húzni kezdett Levi felé, aki megállt félúton minket várva. Amikor odaértünk hozzá, Hanji elengedte a karomat.
Levi megfogta a kezemet, a ritka, nyilvánosan kimutatott szeretet jeléül, és a saját tempónkban sétáltunk Hanji mögött, bárhová is vezetett minket. De közben egész végig úgy éreztem, mintha egy ismerős tekintet néz engem a távolból.
Már egy hónap telt el az elrablásom óta, és minden visszatért a régi kerékvágásba. A napi rutin folytatódott, de azzal a kiegészítéssel, hogy Levi is benne volt. Minden nap felkelek, reggelizek, edzek, ebédelek, szünetet tartok, edzek, vacsorázok, szünetet tartok, és alszom. Az egyetlen dolog, ami izgalmas Levi-vel. A legtöbb időmet vele töltöm, plusz vele alszom éjszaka. Csatlakozom hozzá az étkezésekkor, de néha ő ül oda hozzám és a barátaimhoz.Emlékszem az első alkalomra, amikor Levi leült az asztalunkhoz.
Visszaemlékezés
Levi és én együtt léptünk be a kantinba, és megragadtuk a reggelinket. Elindultam az asztalhoz, ahol általában együtt ültünk Hanji-val, Erwin-nel és Mike-kal, de Levi megállított.
- Eren.
- Igen, uram?
- Ma a csibész barátaiddal ülünk.
Mielőtt bármit mondhattam volna, Levi már elindult az asztalhoz, ahol a barátaim ültek. Odamentem, miközben Levi leült, és minden elcsöndesedett annál az asztalnál. Leültem mellé, és harminc másodpercen belül mindenki mereven ült a helyén, kivéve Mikasa-t, aki kirívó tőrként nézett Levi-re, Levi pedig csettintett a nyelvével.
- Úgy néztek ki, mintha egy óriási szarral küzdenétek, ami nem jön ki. Nyugi, nem harapok - mondta, próbálta megnyugtatni őket.
- Kedves öntől, hogy velünk ül, uram - mondta Historia, valószínűleg egy kísérletként arra, hogy a többiek újra beszélgessenek.
- Eren-nek többet kell a barátaival ülnie, és nem akarom, hogy távol legyen tőlem - válaszolta Levi unottan, mielőtt belekezdett a reggelijébe.
- Birtokos vagy - mondta Mikasa, ahogy tovább meredt Levi-re, mielőtt hozzám fordult egy aggódó arckifejezéssel. - Eren, a birtokos viselkedés a bántalmazó kapcsolat jele. úgy érzed, hogy bántalmaznak?
- Mikasa! - nyafogtam. - Kérlek, ne!
- Hozzád ért valahol a törpe? Mutasd meg a helyet, ahol tisztátalanná tett!
- Azt hiszem van egy nagyon jó ötletem, hogy hol érintette meg Eren-t! - nevetett Jean.
- Tch, kölykök... - morogta Levi.
- Eren, van rajtad... - Jean-nek nem volt esélye befejezni, mert Levi látszólag megrúgta az asztal alatt. Jean ezután elkussolt.
- Kirschtein, egy hónapon keresztül mindennap felsöpröd a kertet - parancsolta Levi. - Eren, ha ez a lóarcú kölyök valaha zaklat téged, csak szólj, és elintézem.
Tudtam, hogy Levi nem mondja komolyan, mert nem akartam, hogy különleges bánásmódban részesítsen, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy Jean-re vigyorogjak.
- Ackerman - Levi most szembe fordult Mikasa-val. - Azt állítod, hogy birtokos vagyok Eren-nel szemben. Te még egy órát sem tudsz túlélni anélkül, hogy tudnád, hol van pontosan - ezzel Levi felállt, és elment.
Visszaemlékezés vége
Mosolyogtam az emlékre. Hirtelen észrevettem, hogy Hanji boldogan fut felém, egy boldogtalanul sétáló Levi-vel a háta mögött.
- Eren! - kiáltotta, és megállt közvetlenül előttem. Az arcából ítélve tudtam mit akar. Eljött a kísérletezés "ideje". Megragadta a csuklómat, és húzni kezdett Levi felé, aki megállt félúton minket várva. Amikor odaértünk hozzá, Hanji elengedte a karomat.
Levi megfogta a kezemet, a ritka, nyilvánosan kimutatott szeretet jeléül, és a saját tempónkban sétáltunk Hanji mögött, bárhová is vezetett minket. De közben egész végig úgy éreztem, mintha egy ismerős tekintet néz engem a távolból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése