Édes álmok: 14.fejezet

Édes álmok

14.fejezet

Eren nézőpontja


Nem érzek mást, csak fájdalmat. Mindenem fáj. A bordáim határozottan eltörtek, és tudom, hogy a vas íze a számban, a vér.
Nem érzem a lábaimat, és a fejem lüktet. Mi is történt?
- Hé! Azt hiszem ébren van - mondta egy ismeretlen, mély hang.
Elállt a lélegzetem, egy másik személy hangjától. Azonnal kinyitottam a szemem, és három ismeretlen férfi látványa tárult elém, ahogy lenéztek rám. Egy magas, izmos férfi megtapogatta az oldalam a lábával, és mély hangon beszélt, azon, amit korábban hallottam.
- Biztos, hogy ő az?
- Igen, biztosan ő az - válaszolta egy alacsony, sovány ember.
- Akkor miért nem regenerálódik? - kérdezte ismét a magas férfi.
Ez egy jó kérdés. Miért nem regenerálódom? Azonban, egy alkalommal csak akkor gyógyultak be a sebeim, miután átalakultam. Vajon most is át kell alakulnom ahhoz, hogy regenerálódjak? Ha így is van, itt nem tehetem meg.
- Hé, kölyök! - szólt egy magas, kövér férfi. - Te vagy az az Óriás fiú, nem igaz?
Csak bámultam rá. Egyáltalán mit akarnak tőlem ezek az emberek?
- Hé! Válaszolj, ha kérdezek tőled valamit! - kiabálta a kövér férfi, és egyenesen a bordáimba rúgott. - Vagy pont olyan ostoba vagy, mint a fajtád többi tagja?
Hevesen köhögtem, és vér jött ki a számból. A hirtelen felismerés, hogy talán tényleg itt halok meg, hirtelen nagyon is valóságos számomra. Nem tudok átváltozni, és senki sem tudja, hogy hol vagyok. Biztosan keresnek engem, nem? Lehet, hogy megtalálnak, lehet, hogy Levi megtalál. Éreztem, hogy könnyek patakoznak végig a véres arcomon, vágyni kezdtem Levi-re. Vele kellett volna maradnom a Parancsnokságon, akkor most nem lennék ekkora bajban.
- Mindegy - mondta a kövér férfi, megfordult, és leült egy székre. - Azt csinálsz vele, amit akarsz. Nem kell, hogy egy szörny éljen e falak között.
A másik két férfi visszanézett rám. A magas, izmos férfi lába egyre közelebb ért a szememhez.
- Szép álmokat, kölyök.



Jean nézőpontja


Abban a pillanatban, hogy beléptünk a városba, mindenki keresni kezdte Eren-t. Mikasa, Armin és én azonnal elkezdtünk körbenézni.
- Mire emlékeztek, hol láttátok utoljára Eren-t? - kérdezte Armin.
- Én utoljára ezen a környéken láttam - válaszoltam.
- Meg kell néznünk a sikátorokban, talán találunk ott valami nyomot.
Újra megkezdtük a keresést. Egy óra múlva a zsákutcák után, amik sehová sem vezettek, végül feltűnt valami gyanús. Az egyik sikátorban rámutattam egy sötét foltra.
- Mi az? - kérdeztem.
Mindketten megfordultak, hogy megnézzék mire utalok.
- Nézzük meg, és ellenőrizzük ho... - kezdte Armin, de megállt, és a folton túl bámult valamit. Néztem amerre bámult, és három férfit pillantottam meg, akik egy házból sétáltak ki, és a sikátor másik vége felé távoztak, távol tőlünk. Nem volt nehéz rájönni, de a magas, izmos férfi csizmáján lévő vérnyom volt a bizonyíték ami kellett, hogy házkutatást javasoljak amint elmennek.
- Menjünk - mormoltam Mikasa-nak és Armin-nak, majd elindultunk a ház felé. Mikor odaértünk, megfogtam a kilincset, és beléptünk. Ahogy gyanítottam, Eren itt volt, azonban ami aggasztó volt, az az, hogy súlyosan megsérült, és nem úgy tűnik, mintha regenerálná magát.
- Francba! - mondtam, miközben Mikasa és Armin Eren mellé sietett.
- Eren! - kiáltották kórusban, mindketten vizsgálták a sérüléseit.
- Maradjatok itt! Megkeresem a Hadnagyot! - mondtam, és elrohantam, hogy megkeressem a feletteseinket.



Levi nézőpontja


- Bassza meg!
- Levi! Nyugi! Minden rendben lesz! - mondta Hanji, ahogy megragadta a vállamat. - Meg fogjuk találni!
Adott nekem egy kedves mosolyt, de csak egy mély ráncot adtam neki cserébe.
- Igaza van, Levi - nézett rám Erwin. - Hamar megfogjuk találni Eren-t, és nem lesz semmi baja.
- Tch - könnyű nekik mondani. Úgy érzem, hogy lassan haldoklom belülről, minden pillanatban, amiben nem tudom, hogy Eren biztonságban van, és nincs mellettem. Azonban megpróbálok nyugodt maradni. Fogadok, hogy a kölyök csak eltévedt, és semmi más. Igen. Csak eltévedt.
- Parancsnok!
Ez nem Kirschtein idegesítő hangja?
- Mi az? - kérdezte Erwin nyugodtan a kölyöktől.
- Megtaláltuk Eren-t! Jöjjenek gyorsan! - kiáltotta, és elkezdett visszarohanni abba az irányba, amerről jött. Azonnal rohanni kezdtünk utána, és ő egy házhoz vezetett minket egy sikátorba. Amikor beléptünk, a vér undorító bűze csapta meg az orrunkat, és volt egy nagyon jó tippem, hogy kié. Átnéztem a szobán, hogy megtaláljam Arlert-et és Ackerman-t Eren teste mellett. Mindketten komor arccal nézték. Odamentem, és letérdeltem Eren mellé.
- Azonnal vissza kell vinnünk a Parancsnokságra - mondtam, és gyengéden ellenőriztem a sérüléseit, amikről tudnom kellett mielőtt felemelem. A fenébe! Eltörtek a bordái. Óvatosan felemeltem, figyelembe véve a törött csontjait. Hanji odajött hozzám egy takaróval, amit a szekrényben talált.
- Tekerd köré ezt. Melegen kell tartani, mert ahogy alkonyodik, úgy egyre hűvösebb lesz.
Segített Eren köré tekerni a takarót, és megkezdtük utunkat vissza a Parancsnokságra.



Eren nézőpontja


- Hol vagyok? - kérdeztem, ahogy körülnéztem a furcsa helyen. Világos van. Nagyon világos. Sétálni kezdtem kicsit, mígnem észrevettem valakit a távolban. Nem tudtam ki az, de valamilyen oknál fogva úgy éreztem, hogy tudom ki az. Hirtelen az a személy megfordult, és rám nézett.
- Eren? - kérdezte, és én megdermedtem. - Eren, drágám, te vagy az?
- Anya?
- Eren.
- Anya! - kiáltottam, és egyenesen a karjaiba futottam, majd sírni kezdtem. Olyan jó újra a meleg ölelésében lenni, ennyi év után.
- Eren, drágám. Mit keresel itt? - kérdezte, ahogy rám nézett a szemei szomorúsággal voltak tele. - Neked még nem kéne itt lenned.
- Anya? Ezt hogy érted? - kérdeztem, félve a választól.
- Ez az a hely, ahová a halottak mennek.



Levi nézőpontja


Amint visszaértünk a Parancsnokságra, azonnal a szobámba vittem Eren-t, és kiabáltam Hanji-nak, hogy hozzon orvosi felszerelést. Eren két barátja megpróbált követni engem, de Erwin azt mondta nekik, hogy várjanak, amíg Eren jobban lesz, mielőtt meglátogatják. Biztos voltam benne, hogy elégedetlenek a paranccsal, de nem hallottam lépteket a hátam mögött, így feltételezem, hogy a parancsnak megfelelően cselekednek. Biztos vagyok benne, hogy a lány izgul.
Miután beléptem a szobámba, óvatosan lefektettem Eren-t az ágyamra, másodpercekkel később Hanji lépett be az ajtón, a kezében orvosi felszereléssel.
- Kélek lépj hátrébb, Levi - mondta Hanji, miközben félretolt engem, majd ellenőrizte Eren sérüléseit. - Tudom mennyire fontos neked, de gyorsan kell dolgoznom.
Bólintottam, tudván, hogy most ez a legjobb, amit tehetek.
- Azt hiszem nem tudott óriássá változni, hogy meggyógyítsa magát, vagy pedig nem akart. Tehát most mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy segítsünk neki meggyógyulni, és ha már eléggé felépült, akkor majd rávesszük, hogy változzon át, hogy felgyorsítsa a folyamatot.
Ismét bólintottam, bár ő nem figyelt.
- Nagyon kritikus állapotban van. A bordái eltörtek, és valószínűleg a tüdeje is károsodott, a nyilvánvaló vérfelköhögés miatt. A feje elég sok ütést kapott, a törzse tele van sérülésekkel, és a légzése is sekély. Plusz, ebben a pillanatban a teste egyre hidegebb - mondta, miközben aprólékosan dolgozott Eren sérülésein. Nagy a kockázata, hogy bármelyik pillanatban meghal.
Esküszöm, hogy amint megtalálom azokat a szemeteket, akik ezt tették, megölöm őket!

*****

Több órányi várakozás után, Hanji végre befejezte Eren ellátását, és végül egyedül voltam vele. Leültem az ágyamra Eren mellé, és lenéztem az alvó arcára.
-...Anya... - motyogta Eren, a hangja rekedt volt. Az anyjáról álmodik? - Anya...Nem értem... - mondta újra, ezúttal könnyek gördültek le a sápadt arcán. - Meghaltam...
A nyilatkozat azonnal riasztott engem. Azt hiszi, hogy meghalt? Kinyújtottam a kezem, hogy ellenőrizzem a pulzusát, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Persze, hogy nem halt meg. Túlreagálok egy álmot. Szórakozottan végigsimítottam a kezemet Eren haján, majd lassan lehajoltam, és megcsókoltam a fejét.
- Szeretlek.